KULTÚRA.HU

írta: Gangel Noémi

Az OFOE Filmklub a Budapest Film Zrt. és az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének együttműködésében jött létre 2013 januárjában. A Budapest Film Zrt. részéről Erdős Emese kultúra- és programszervező, az OFOE oldaláról pedig Szekszárdi Júlia, az Egyesület elnöke beszélt a filmklubbal kapcsolatos eddigi tapasztalatokról, illetve jövőbeli célkitűzésekről.

A Filmklub célja olyan filmek kiválogatása és vetítésének megszervezése, melyek a gyermekek, fiatalok világába segítenek betekinteni, az ő nézőpontjukból mesélnek, a bennük felvetődő kérdésekkel provokálják – elsősorban – a szülőket és a pedagógusokat.

Hogy jött létre az együttműködés, hogyan jött ez az ötlet, hogy filmekkel próbálják meg közelebb hozni egymáshoz a pedagógusokat a diákokkal, a szülőket a gyerekeikkel, illetve a pedagógusokat a szülőkkel?

Szekszárdi Júlia (SZ. J.): Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete 2000 óta létezik, 2001 óta működtetünk honlapot. Mivel a honlapnak viszonylag nagy a látogatottsága, megkeresett bennünket a Móra Könyvkiadó és a Budapest Film Zrt. egy Tabu nevű közös projekt programjának meghirdetésével kapcsolatban. Ez a projekt olyan könyvek és a hozzájuk tartozó filmek népszerűsítésével foglalkozik, amelyek tabutémákat dolgoznak fel és iskolások számára: általános iskola felső tagozattól kezdve az érettségizőkig, tehát serdülőknek, kamaszoknak szólnak. Így jött létre a hármas együttműködés a kiadó, a Budapest Film és az OFOE között. Az újdonság az volt ebben, hogy összekapcsoltak egy adott témát egy, a Móra által kiadott könyvvel és annak filmváltozatával. A Tabu azóta is létező program. Tehát a Budapest Film Zrt. munkatársaival innen jött az ismeretség, amelyből az az ötlet született, hogy pedagógusoknak és szülőknek is kínálhatnánk vetítéssorozatokat. Ez, azaz az OFOE Filmklub körülbelül két évvel ezelőtt indult. A Facebookon és a honlapon hirdettünk és hirdetjük azóta is, sőt, módszertani ajánlásokat is kidolgoztunk a projekthez.

Pontosan milyen módszereket értünk ezalatt?

Sz. J.: A pedagógusoknak arra tettünk javaslatokat, milyen szempontokból nézzék a filmet. Nagyon fontos volt az elejétől a vetítést követő spontán, kötetlen beszélgetés, amelynek során pedagógusok és szülők vitathatták meg a látottakat. A közönség és a létszám eleinte változó volt, mára kialakult egy stabilabb törzsközönség.

Tehát a Tabuval ellentétben ezeken a vetítéseken csak szülők és pedagógusok vesznek részt?

Sz. J.: Előfordult, hogy valaki a gyerekével együtt ült be a moziba, de alapvetően nem jellemző. A Filmklub mottója is ez: „Filmek gyerekekről felnőtteknek”. Voltak olyan filmvetítések, például a Beszélnünk kell Kevinről című film, amely szintén könyvből készült és borzasztó nehéz dráma, mivel meglehetősen parázs vitát generált a résztvevők között. A honlapunkon is folytatódott a párbeszéd: megjelent egy viszonylag hosszú elemzés, illetve értelmező cikk a filmről, amelyhez rengetegen hozzászóltak. A fő kérdés az volt, ki a felelős a filmben megtörténtekért, meg lehetett-e volna akadályozni a tragédiát és ha igen, hogyan; valamint az, mi ebben az iskola felelőssége és a filmbéli anya milyen anya. A témák persze mindig az adott filmtől függenek.

Van egy határozott koncepció, tematika arra vonatkozólag, hogy válogatják össze a filmeket?

Erdős Emese (E. E.): Szükséges megemlíteni, hogy már volt Suli-Mozi programja a Budapest Film Zrt-nek, amikor a Móra Könyvkiadó létrehozta a Tabu nevű programot, és a kettőt összekötöttük, így a sulimozi-programon belül jött létre a Tabu program. A Suli-Mozi program 2011-ben alakult, iskolai vetítéseket pedig még ennél is jóval korábban kezdtünk szervezni. A mostani filmklub más: most szisztematikusan állítunk össze filmcsokrokat egy-egy téma köré, a filmek száma pedig egyre nő. A lényeg, hogy a pedagógusok előbb lássák azokat a filmeket, amelyekre elviszik az osztályukat a mozikba, legyen egy előképük, ami alapján választanak a filmek közül. Tehát az OFOE Filmklubot pedagógusoknak és szülőknek rendezzük, és a Suli-Mozi programban minden szerepel, ami a filmklubban.

Az Önök szervezete segítséget nyújt a pedagógusoknak a filmek kiválasztásában?

E. E.: A filmklub keretén belül rendezett vetítés utáni beszélgetéseken alakul ki a pedagógusok támpontja azzal kapcsolatban, hogyan készíthetnek fel egy iskolás csoportot az adott film megnézésére. Ezen kívül az OFOE honlapján szakértői cikkek, elemzések jelennek meg, és a Budapest Film Zrt. is rendelkezésre bocsát segédanyagokat a Tabu-filmekhez.

Tudható bármi a suli-mozis vetítések hatásáról, utóéletéről?

Sz. J.: Nemrég kezdett kialakulni egy stabil törzsközönség, és persze csak azóta tudjuk a hatást felmérni, amióta ez megtörtént. Viszont csak arról tudunk, mit okoz a párbeszéd a pedagógusok és szülők között. A vadászat, A házban, az említett Beszélnünk kell Kevinről vagy a Lazhar tanár úr című filmek mély benyomást tettek a közönségre. Emiatt feltételezhetjük, hogy a program eléri a célját, és segít a pedagógusoknak a gyerekek jobb megismerésében, és annak megértésében, hogyan gondolkodnak a mai gyerekek. Emeséék remekül válogatják ki a filmeket, sőt, volt, hogy mi kértük egy adott film vetítését, és megszervezték. Persze olyan is előfordul, hogy jogi problémákba ütközik egy-egy vetítés, mert például nincs magyarországi forgalmazója az adott filmnek.

Nem lehetséges, hogy a Beszélnünk kell Kevinről című film például pont olyan hatást vált ki a gyerekekből, hogy Kevin lesz bizonyos szempontból a példaképük? Hiszen Kevin a főhős, és lehet, hogy egy gyerek azt gondolja: ha Kevin is megtette, én is meg akarom tenni?

E. E.: Nyilván egész más hatást vált ki a film, ha egy gyerek a vele egykorú barátaival nézi meg, vagy ha irányítottan. És pont az irányított befogadás a cél. Nagyon fontos, hogyan vezeti fel a pedagógus a filmet. Hiszen arra is felhasználható ez az anyag, hogy a gyerekeket felkészítsék egy ilyen jellegű problémára. Ez nagyban függ attól, milyen az iskola vagy az osztályfőnök tanítási, nevelési módszere. Kategorikusan szerintem nem szabad kijelenteni, hogy ettől a filmtől óvni kell őket, hiszen fennáll a veszélye, hogy túlóvják őket. Ha pedig egyszer szemben találják magukat egy ilyen esettel, nem tudnak vele mit kezdeni.

Arra gondol, jó, ha felismerik, hogy van közöttük egy „Kevin”?

E. E.: A filmek gyakran túloznak a valósághoz képest. Így gyakorlatilag ami a Kevinben történik, annak a valóságban megfeleltethető az az eset, amikor az egyik gyerek – valahogyan – megkínozza az osztálytársát.

Sz. J.: Szerintem a „Kevin-film” egészen speciális eset, de az OFOE-s vetítés után mindenki eldöntheti, megnézi-e a gyerekével vagy az osztályával. Ha jól fel van készítve a gyerek és megfelelően érzékennyé van téve, nem hiszem, hogy kedvet kap olyan cselekedetekhez, mint amiket Kevin a filmben végrehajt. De a film valójában felnőtteknek készült, már csak azért is, mert az anya szemén keresztül mutatja be az eseményeket. Elég hasonló ehhez Az osztály című film, amelyben szintén tömeggyilkosság történik, de abban a gyerekeknek is felelősségük volt, mert megakadályozható lett volna a tragédia. A Ben X című film kapcsán is a gyerekek, osztálytársak felelőssége vetődik fel. A „Kevin-film” egész más súlycsoport: ott az ember nem is igazán tudja, ki mit tehetett volna, hogyan lehetett volna megelőzhető és megakadályozható a tragédia. Az mindenesetre biztos, hogy komoly gondolkodásra ösztönöz, és végső soron pont ez a filmklub célja.

Eredeti cikk: http://www.kultura.hu/kozelebb-hoz-ofoe